Bíró-Balogh Tamás (szerk.)

Különben magyar költő vagyok

Radnóti Miklós alakja és élete bontakozik ki előttünk a Különben magyar költő vagyok című kötet összegyűjtött leveleiből és a hozzájuk tartozó bőséges ismeretanyagból. 1926-tól követhetjük nyomon a költő útját az erdélyi családtagokkal zajló kamaszlevelezés felhőtlen viccelődésétől – egészen az utolsó munkaszolgálatra indulás búcsújáig.
Tanúi lehetünk bírósági ügyének, bepillantást nyerünk egyetemi tanulmányaiba, beszámolókat kapunk a nyaralásokról, külföldi utazásokról, tudósításokat a munkaszolgálatokról. Megtudhatjuk, vezetékneve Glatterből hogyan lett a kívánt Radnóti helyett csak Radnóczivá, miért és hogyan beszélték le az életmentő emigrációról. Részesei lehetünk a költő hétköznapjainak, kisebb-nagyobb problémáinak, legyen szó fogfájásról vagy állandó anyagi gondokról. A kötetben helyet kaptak az érzelmi viharokban született levelek, és megismerhetjük írói műhelyét: a versek, a fordítások születése, a kötetei publikálása körüli harcok nyomdával, kiadóval – mind a szemünk előtt zajlanak.
A levelekből kirajzolódik Radnóti emberi portréja, de mindenekelőtt az egyre szűkebb irodalmi térben a saját verseiért, költészetéért tollat ragadó költő jelenik meg előttünk, aki hol szelíden, hol önérzetesen, hol hivatalosan, hol érzelmesen, nemegyszer titokban írt levelet.
Radnóti Miklós levelezését most először veheti kézbe az olvasó. A kötetben saját hangjukon szólalnak meg a Gyarmati Fanni Naplójából és az Árnyékban éles fény vagy című albumból már ismerős és az újabb kutatások során beazonosított kortársak.