Novics János

Hózentróger

Mi történik egy szenvedélyes és zavarodott kamasszal, ha elhúzza a csíkot otthonról és egyedül nekivág a nagyvilágnak? Hogyan éli túl a kalandot, míg külföldön, egy idegen országban, élelem és pénz nélkül csavarog és a szabad ég alatt tölti az éjszakákat?

1990-ben járunk, a rendszerváltás nyarán. Kisváros, valahol az északnyugati határnál. Egy tizenhat éves gimnazista fiú pár nappal a tanév vége előtt elszökik a szomszédos Ausztriába. Autóstoppal indul útnak, a táskájában néhány váltás ruha, könyv, konzervek és cigaretta. Mindent maga mögött hagy: a családját, ahol nem talál megértésre, az iskolát, ahol hét tárgyból áll bukásra, a barátait és a verseit, amelyeket egy titokzatos szőke lányhoz írt. Csövezni kezd, kényelmetlen helyeken alszik, gyötri az éhség, megküzd a változékony időjárással, miközben mindvégig kísérti a múltja.
Menekülés? Lázadás? Szellemi útkeresés? Őrült szerelem? Serdülőkori identitászavar? Évtizedekkel a történtek után kamaszkori útját felidézve az elbeszélő ezekre a kérdésekre keresi a választ, de az emlékezés hátterében finoman kirajzolódik a közép-európai sors is, hazája és a nyugati világ sajátos viszonya.