Justin Torres

Mi, állatok

"A Mi, állatok olyan, akár egy fekete gyémánt: szívszaggató és gyönyörű, a legkülönösebb regény, amit valaha olvastam" - írja Michael Cunningham a fiatal, első kötetes szerző 2011-ben nagy port kavart szépirodalmi bestselleréről.

A regény középpontjában a család áll, annak minden szépségével és szörnyűségével együtt, vagyis egy család, az író-narrátoré: a Puerto Ricó-i apa és a fehér anya szinte még maguk is gyerekek, de már van három fiuk, akikkel egyik napról a másikra élnek, kegyetlen, követelőző, viharos szeretetben. A fiúk vadulnak, csavarognak, szilaj játékokban dolgozzák fel sérelmeiket, és ugyanezt teszik a kamasz szülők is. Az apa időnként eltűnik, kétségbeesésbe taszítva az otthon maradottakat, de csak hogy aztán újra előkerüljön, és újrakezdődjön a vérre menő játék meg a harc.

A rövid, novellaként is olvasható fejezetek kaleidoszkópjából melyek végig megőrzik egyfajta robbanásközeli állapot magasfeszültségét lassan kirajzolódik a narrátor saját, külön fejlődéstörténete, az útja, amelyet végigjárva végül megtalálja a saját fájdalmas, senkiéhez sem hasonlítható igazságát.