Jean-Yves Berthault (szerk.)

Mademoiselle S. szenvedélye

Költözéskor egy párizsi ház pincéjében egy ócska láda fenekéről többtucatnyi, üres befőttesüvegek és régi újságpapírok közé rejtett levél kerül elő, ugyanazzal a kézírással és aláírással. A levelek megtalálója, a Brunei Szultanátus francia nagykövete többéves aprólékos munkával kötetet állít össze, amelyből egy nem mindennapi románc története bontakozik ki.

1929-ben egy „jó házból való” egyedülálló fiatal nő megismerkedik egy nős férfival. Kezdetét veszi egy két évig tartó szerelmi kaland, Simone életének legnagyobb, elemi ösztönök diktálta szenvedélye. A levelekben az ő hangját halljuk, ahogyan a kapcsolat különböző stációit kommentálja az első szadomazo együttlétektől kezdve az egyre fontosabbá váló kommunikációs játékokig. Izgató-borzongató hitelességgel bontakozik ki az olvasó előtt az a testi-lelki folyamat, amelynek során valósággal felcserélődnek a nemi szerepek, az eleinte alávetett, kiszolgáltatott nő lassan dominánssá válik a kapcsolatban. Simone a kor mércéjével mérve szégyentelen őszinteséggel, szókimondó bátorsággal vall arról, ahogyan a szeretője, az ő „kis istene” után vágyakozik, és bármi áron, minden módon megpróbálja a férfit magához láncolni, érzékien leírva akár megtörtént, akár elképzelt és vágyott, egyre szenvedélyesebb, egyre perverzebb szeretkezéseiket. Voltaképpen a testiség közös megélésének leírása és állandó tervezgetése e kordokumentumként is olvasható levélregény legfőbb témája.

Lenyűgöző erő van ezekben a megállíthatatlanul hömpölygő kitárulkozásokban, amelyek megmutatják, hogy a két világháború közötti, sokak által prűdnek gondolt korszakban milyen mély titkai lehettek egy párkapcsolatnak s milyen módon tudott róluk számot adni a bensőséges levelezés örök titkában bízva egy szerelmes nő.

Simone és Charles. Ez nem hangzik olyan jól, mint Anastasia és Christian, A szürke ötven árnyalatának angol kiadója mégis azonnal lecsapott a két francia szerető szenvedélyes levelezésére. E. L. James bestsellerével ellentétben ez a szöveg nem fikció: a leveleket egy bizonyos Simone írta nős szeretőjének a húszas évek végén.

„A történet Simone szexuális ébredésével kezdődik, és ahogy fejlődik-alakul a kapcsolat, a levelek egyre szókimondóbbak és erotikusabbak. Simone minden határt átlép, minden tabut ledönt, hogy kedvére tegyen Charles-nak, hogy kielégítse a férfit”, magyarázta az angol kiadó, William Heinemann a Guardiannek.

„Ettől a könyvtől pirulni fog, aki olvassa! Istenem, hogy milyen gyönyörűségesen szabados, szemérmetlen, obszcén a hangvétele ennek a fiatal nőnek!” – Elle.

„Minden idők legforróbb erotikus szövege”– Le Parisien.