Otthonunk ízei
- ISBN:
ISBN 9786155181344 - KIADÓ:
DigitalPaper/Virágmandula Kft. - MEGJELENÉS ÉVE:
2011
Időnk jelentős részét az ételek készítésével és fogyasztásával töltjük. Kimeríthetetlen beszédtémának bizonyul, ki mit főz, hogyan készíti el az adott ételt. Egy-egy recept baráti, munkatársi közvetítéssel bejárja szinte az egész országot. A televízió vendéglátással, főzéssel, terítéssel foglalkozó műsorai is népszerűsítik ezt a témát.
Divat szakácskönyvet írni, olvasni, kiadni. Szép kivitelű, színes kiadványok jelennek meg, igaz, borsos áron.
Felvetődik a kérdés, miért kell a sok megjelenő szakácskönyv mellett újabbat írni? A válasz egyszerű. Ez a szakácskönyv más, mint az eddig megjelenők. Egy olyan összeállítás, ami a mi családunk ételeit mutatja be, a saját gyakorlatunkat tükrözi.
Egy család étrendjének kialakulását sok próbálkozás, válogatás előzi meg. A mi konyhánk ételeiben is megjelennek elődeink szülőhelyének ételei, a mohácsi, munkácsi, debreceni, orosi, törökszentmiklósi, mezőtúri ételek, a pécsi barátok receptjei, bár, némi változtatással, saját tapasztalattal kiegészítve. A megismert ízekből csak a nekünk tetszőket tartottuk meg, az ételek, sütemények sóját, édességét, zsírosságát, szűkebb családunk igényeit figyelembe véve átalakítottuk. Az alapot azok az ételek jelentették, amit gyerekként megszoktunk, de annyi más tapasztalat, élmény, tanulás módosította, hogy lassan a felismerhetetlenségig megváltozott ez az alap. Egy-egy étel azért változatlanul megmaradt, és a szülők, nagyszülők emlékét teszi élővé, amikor ezek kerülnek az asztalra. Ezek az ételek kellemes emlékeket és történeteket idéznek, jó beszélgetésekre adnak alkalmat, és segítenek abban, hogy akik fizikailag már nem lehetnek közöttünk, gondolatainkban mégis ott legyenek. Mi is a dédi szavaival hárítunk el egy-egy nemszeretem fogást: „szeretem, csak most nem kívánom”, a rosszul sikerült ételek történetét derűs meseként mondjuk el gyerekeinknek, hiszen ki ne hallott volna kétszer megsózott, vagy túlzottan borsozott, paprikázott ételről, vagy elrontott süteményről.
Miért fordítunk különös gondot a főzésre-sütésre, miért gondoljuk, hogy a közös családi, baráti étkezések nagyon fontosak? Meggyőződésünk, hogy egy közösen elfogyasztott finom ebéd vagy vacsora nemcsak testi szükséglet, a lelkünket is karban tarja. Az ízletes, jó ételek fogyasztása közben a kellemes beszélgetés oldja a bennünk lévő feszültséget, és utólag már nem is tudjuk, mitől alakult ki a jó érzésünk, miért volt kellemes az együtt töltött idő. Az étel tette, vagy a beszélgetés?
Ezt a szakácskönyvet utódainknak ajánlom. Az ételek leírása mellett tapasztalataim alapján tanácsokat is megfogalmazok, hogy amennyire lehet, elkerüljék az ételkészítés buktatóit. Szeretném, ha gondosan, igényesen főznének, s bízom benne, hogy ehhez segítséget ad ez az összeállítás. Kívánom, hogy az étkezések ne csak mechanikus szükségletet, hanem beszélgetési alkalmakat is jelentsen számukra. Érezzék jól magukat családjukkal, barátaikkal a hétköznapi és az ünnepi asztalnál. Ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, boldog emberek legyenek.
Divat szakácskönyvet írni, olvasni, kiadni. Szép kivitelű, színes kiadványok jelennek meg, igaz, borsos áron.
Felvetődik a kérdés, miért kell a sok megjelenő szakácskönyv mellett újabbat írni? A válasz egyszerű. Ez a szakácskönyv más, mint az eddig megjelenők. Egy olyan összeállítás, ami a mi családunk ételeit mutatja be, a saját gyakorlatunkat tükrözi.
Egy család étrendjének kialakulását sok próbálkozás, válogatás előzi meg. A mi konyhánk ételeiben is megjelennek elődeink szülőhelyének ételei, a mohácsi, munkácsi, debreceni, orosi, törökszentmiklósi, mezőtúri ételek, a pécsi barátok receptjei, bár, némi változtatással, saját tapasztalattal kiegészítve. A megismert ízekből csak a nekünk tetszőket tartottuk meg, az ételek, sütemények sóját, édességét, zsírosságát, szűkebb családunk igényeit figyelembe véve átalakítottuk. Az alapot azok az ételek jelentették, amit gyerekként megszoktunk, de annyi más tapasztalat, élmény, tanulás módosította, hogy lassan a felismerhetetlenségig megváltozott ez az alap. Egy-egy étel azért változatlanul megmaradt, és a szülők, nagyszülők emlékét teszi élővé, amikor ezek kerülnek az asztalra. Ezek az ételek kellemes emlékeket és történeteket idéznek, jó beszélgetésekre adnak alkalmat, és segítenek abban, hogy akik fizikailag már nem lehetnek közöttünk, gondolatainkban mégis ott legyenek. Mi is a dédi szavaival hárítunk el egy-egy nemszeretem fogást: „szeretem, csak most nem kívánom”, a rosszul sikerült ételek történetét derűs meseként mondjuk el gyerekeinknek, hiszen ki ne hallott volna kétszer megsózott, vagy túlzottan borsozott, paprikázott ételről, vagy elrontott süteményről.
Miért fordítunk különös gondot a főzésre-sütésre, miért gondoljuk, hogy a közös családi, baráti étkezések nagyon fontosak? Meggyőződésünk, hogy egy közösen elfogyasztott finom ebéd vagy vacsora nemcsak testi szükséglet, a lelkünket is karban tarja. Az ízletes, jó ételek fogyasztása közben a kellemes beszélgetés oldja a bennünk lévő feszültséget, és utólag már nem is tudjuk, mitől alakult ki a jó érzésünk, miért volt kellemes az együtt töltött idő. Az étel tette, vagy a beszélgetés?
Ezt a szakácskönyvet utódainknak ajánlom. Az ételek leírása mellett tapasztalataim alapján tanácsokat is megfogalmazok, hogy amennyire lehet, elkerüljék az ételkészítés buktatóit. Szeretném, ha gondosan, igényesen főznének, s bízom benne, hogy ehhez segítséget ad ez az összeállítás. Kívánom, hogy az étkezések ne csak mechanikus szükségletet, hanem beszélgetési alkalmakat is jelentsen számukra. Érezzék jól magukat családjukkal, barátaikkal a hétköznapi és az ünnepi asztalnál. Ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, boldog emberek legyenek.