Gyurcsány-idéző
- ISBN:
978-963-89630-2-4 - KIADÓ:
A Hónap Könyve - MEGJELENÉS ÉVE:
2012
A SZERKESZTŐ, Zöldi László ezt írja a kötet bevezetőjében:
Gyurcsány Ferencet 2001 végén ismertem meg a József Attila Alapítvány egyik összejövetelén. Mindössze annyit tudtam róla, hogy a Kádár-korszak utolsó évtizedében KISZ-vezető volt, a rendszerváltás után pedig átigazolt a gazdasági életbe. A kilencvenes évek végén fölfigyeltem egy-két cikkére a Népszabadságban, de nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget neki. Talán azért nem, mert mint az Élet és Irodalom egykori szerkesztője, kissé lekezelően gondoltam arra, hogy itt van egy negyven körüli üzletember, aki utólag véli fölfedezni azokat a neomarxista filozófusokat, szociológusokat és közgazdászokat, akiket a fiatalon elhunyt szociológus, Papp Zsolt már a nyolcvanas években bemutatott az ÉS hasábjain.
Gyurcsány egérkezése élénkséget hozott a fáradtsággal küszködő társaságba. Rajtam kívül valószínűleg mindenki tudta, hogy ő a „Feri", sőt néhányuknak a „Fletó". A továbbiakban már hozzá beszéltek, és úgy tettek, mintha innák a szavait. Ezzel a tapasztalattal távoztam. Napirendre is tértem volna a jelenség fölött, ha 2002 elején nem hívtak volna meg egy kampány-megbeszélésre az Altus nevű cég Báthory utcai székházába. A sokadik emeletre kellett fölmenni, egy dohánybarna színű, ízléses bútorokkal berendezett irodába. Délután egykor kezdődött volna az értekezlet, nos, 13.10-ig várakoztam, aztán elbúcsúztam a csinos titkárnőtől. Udvariasságból mindenkinek megadom a tíz percet, a tizenegyedikben azonban fölállok. Ezzel fejeződött be a kapcsolatom Gyurcsány Ferenccel, mielőtt még elkezdődhetett volna.
Azt a következtetést vontam le, hogy az ambiciózus politikusnak nem erőssége a pontosság. Amikor pedig 2004 őszén megválasztották miniszterelnöknek a szocialisták, és elfogadták a szabaddemokraták, azon tűnődtem, vajon miként vezeti majd az országot, ha még egy értekezletet sem képes megszervezni. Ez adta az ötletet, hogy folyamatosan dokumentáljam a megnyilatkozásait, sőt, hogy visszanyúljak az előéletébe is. Íme, itt ez a kötet.
Az olvasók figyelmébe azzal ajánlom a digitális térben hozzáférhető könyvet, hogy érdemes összehasonlítani a rendszerváltás utáni közélet másik meghatározó politikusáról, Orbán Viktorról készített IDÉZŐ-vel. Azt hiszem, a kettő együtt teszi ki a kor hangulatát.
Idézet Gyurcsány Ferenctől:
„Ha valaki felér a csúcsra, nehezen álmodik tovább." Észak-Magyarország, 2003. május 30."
Gyurcsány Ferencet 2001 végén ismertem meg a József Attila Alapítvány egyik összejövetelén. Mindössze annyit tudtam róla, hogy a Kádár-korszak utolsó évtizedében KISZ-vezető volt, a rendszerváltás után pedig átigazolt a gazdasági életbe. A kilencvenes évek végén fölfigyeltem egy-két cikkére a Népszabadságban, de nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget neki. Talán azért nem, mert mint az Élet és Irodalom egykori szerkesztője, kissé lekezelően gondoltam arra, hogy itt van egy negyven körüli üzletember, aki utólag véli fölfedezni azokat a neomarxista filozófusokat, szociológusokat és közgazdászokat, akiket a fiatalon elhunyt szociológus, Papp Zsolt már a nyolcvanas években bemutatott az ÉS hasábjain.
Gyurcsány egérkezése élénkséget hozott a fáradtsággal küszködő társaságba. Rajtam kívül valószínűleg mindenki tudta, hogy ő a „Feri", sőt néhányuknak a „Fletó". A továbbiakban már hozzá beszéltek, és úgy tettek, mintha innák a szavait. Ezzel a tapasztalattal távoztam. Napirendre is tértem volna a jelenség fölött, ha 2002 elején nem hívtak volna meg egy kampány-megbeszélésre az Altus nevű cég Báthory utcai székházába. A sokadik emeletre kellett fölmenni, egy dohánybarna színű, ízléses bútorokkal berendezett irodába. Délután egykor kezdődött volna az értekezlet, nos, 13.10-ig várakoztam, aztán elbúcsúztam a csinos titkárnőtől. Udvariasságból mindenkinek megadom a tíz percet, a tizenegyedikben azonban fölállok. Ezzel fejeződött be a kapcsolatom Gyurcsány Ferenccel, mielőtt még elkezdődhetett volna.
Azt a következtetést vontam le, hogy az ambiciózus politikusnak nem erőssége a pontosság. Amikor pedig 2004 őszén megválasztották miniszterelnöknek a szocialisták, és elfogadták a szabaddemokraták, azon tűnődtem, vajon miként vezeti majd az országot, ha még egy értekezletet sem képes megszervezni. Ez adta az ötletet, hogy folyamatosan dokumentáljam a megnyilatkozásait, sőt, hogy visszanyúljak az előéletébe is. Íme, itt ez a kötet.
Az olvasók figyelmébe azzal ajánlom a digitális térben hozzáférhető könyvet, hogy érdemes összehasonlítani a rendszerváltás utáni közélet másik meghatározó politikusáról, Orbán Viktorról készített IDÉZŐ-vel. Azt hiszem, a kettő együtt teszi ki a kor hangulatát.
Idézet Gyurcsány Ferenctől:
„Ha valaki felér a csúcsra, nehezen álmodik tovább." Észak-Magyarország, 2003. május 30."