Nógrádi Gergely

Györgyi

Élete utolsó hónapjában egy ország bámulhatta döbbenten a lecsúszott díva szerepében a magyar médiaipar egykor legtündöklőbb tehetségét, Albert Györgyit. Bár a kamera előtt tudatosan alakította a „dögöljön meg az egész világ” című színjátékot, valójában élvezte, hogy végre ismét rá figyelnek az emberek.
Most, a halála után, lehullhat a lepel: a könyvből, amelyet kezében tart az olvasó, kiderül, mit gondolt Györgyi valójában a szakmájáról, a férfiakról, a családjáról, egyáltalán a világról. Megtudhatjuk, milyen viszonyban volt az elmúlással, miképpen születtek a sikerkönyvei, hogyan zokogott, ha magához szoríthatott egy gyermeket, és miért pont ő nem futhatta be azt a pályát, amelyre a képességei alapján hivatva volt.
Egy barát emlékezik rá. Egy barát, akivel a könyveit írta, és akinek a legféltettebb titkait is elárulta. Aki hónapokig hallgatta őt, aki hetekig járt be hozzá a pszichiátriára és az elvonóra, és aki mentőt hívott hozzá, amikor rosszul lett az otthonában.
Egy olyan embert ismerhetünk meg a baráti visszaemlékezésből, aki hiába akart, nem tudott boldog lenni, s akit sokan szerettek ugyan, de érzése szerint sosem elegen és sosem eléggé.
Ezt a könyvet a szeretet íratta. Bizonyára ezért ilyen megrendítő és őszinte.