Bagi Iván

Csak szeretet legyen!

Hogyan lesz valakiből az ország egyik legnépszerűbb parodistája? Milyen érzés a reflektorfényben élni? Hogyan lehet feldolgozni, ha valaki gyermekotthonban nő fel? Mi táplálja a hitet, hogy a sanyarú körülmények ellenére is mindig van remény? BAGI IVÁN ezekre a kérdésekre ad őszinte választ a Csak szeretet legyen! című önéletrajzi könyvében. Most először és utoljára beszél vigasztalan gyermekkoráról; megosztja az olvasóval a múlt és jelen vicces, olykor tragikomikus pillanatait – mesél Nacsa Olivérrel való töretlen barátságáról, a menedzserével való megismerkedéséről, TV-műsorokról, ismert pályatársakról és lelkes rajongókról. Szó esik nagy, fiatalkori szerelmekről, meghatározó olvasmányélményekről, emlékezetes fellépésekről, kalandos vonatutakról, fárasztó sprintekről, és azt is megtudhatjuk, miért bűvös szám a harmincnyolc. A szerző saját példáján keresztül bizonyítja be: hittel, akaraterővel, kitartással és szorgalommal bármit el lehet érni! „Jellemzően nem játszottam a többi gyerekkel, mégis elvoltam magamban. Már csak azért is, mert volt egy magnó, amit a nővérem hozott Amerikából, és én mindent, ami éppen a tévében ment, felvettem. A felvételeket éjjel-nappal hallgattam, kívülről megtanultam a szövegeket. A Derricket, a Dallast, a Két férfi, egy esetet – az összes akkor futó tévéfilm-sorozatot, pontosabban szólva a hangot, mert videomagnóra nem volt pénzünk. Ez egyáltalán nem volt baj, sőt! Így több mindent tudtam elképzelni, és szerencsére a fantáziám mindig élénk volt, sosem hagyott cserben.”