Brigitte Bardot

A küzdelem könnyei

„Milyen emléket őriznek majd rólam? Az ördögi mambóra lejtett buja táncét? A szerencse folytán sztárrá lett párizsi lányét? Az idealistáét, aki úgy döntött, hogy élete hátralévő részét az állatok védelmének szenteli?
Azért egyeztem bele, hogy elmesélem életem legintimebb részleteit, hogy kiadom ezt az utolsó könyvet, mert úgy éreztem, szükségem van arra, hogy eloszlassam az életemmel és a szándékaimmal kapcsolatos félreértéseket. Tisztázni szeretném, miért vállaltam ezt a küzdelmet és emlékeztetni arra, hogy milyen helyet kell az állatoknak elfoglalniuk az életünkben. Ők megmentettek engem – de vajon én mennyire tudom megmenteni őket?” (Brigitte Bardot)

A 84 éves Brigitte Bardot szemében ott vannak a küzdelem könnyei, miközben visszatekint a közel fél évszázados munka eredményeire. Ez az elszánt élharcos fáradhatatlanul küzdött – és küzd a mai napig – az állatok védelméért.
Most először fedi fel vad, szelíd és elszánt énjét, megmutatja, milyen döntések, ösztönzések és lázadások hatották át az életét. Ösztönösen, meghatóan és őszintén emlékezik vissza a csillogó sztárságára, és valódi társaival, az állatokkal töltött mindennapjaira és a küzdelmeire.
Brigitte Bardot nem egyszerűen örökséget, hanem mély érzelmi vallomást hagy ránk.

A kötet Anne-Cécile Huprelle közreműködésével készült.

Részlet a műből:

„Azon a július 23-ai napon megértettem, hogy az én küldetésem lassan a végéhez ért, és már nem leszek kint a harcmezőn, legalábbis nem úgy, mint azelőtt. Ez a könyv, A küzdelem könnyei lesz az örökségem. Ez a végrendeletem, amely örökre magában hordozza az elhivatottságomat, a kétségbeeséseimet és a reményeimet.
Mintha egy távolról szóló hang mondta volna, ez lett a meggyőződésem. Július 23-án, Szent Brigitta napján történt – nem véletlenül. Valami értelmet adott az egésznek. Talán az, hogy 1973-ban, amikor otthagytam azt a képmutató világot, amit a mozi jelentett számomra, egyúttal búcsút mondtam »Bardot«-nak. Most pedig elhagytam »Brigitte«-et.
Felmértem, milyen fontosak és jelentősek voltak a tetteim, hogy példát mutattam több millió állatvédőnek, és az állatok egy napon önálló lényekké válhatnak, hogy a dolgok megváltoznak majd, és – a mai tudatra ébredésnek köszönhetően – holnap eljöhet az állatok forradalma.
Ahogy felszáradtak az utolsó könnycseppek, tudtam, hogy az elkeseredett küzdelmem az Élet tiszteletéért nem ér véget. Az utódaim már készen állnak, a harc már túlnőtt rajtam, és észre sem vettem.
Szent Brigitta napján megértettem, hogy egy nap, talán nem is olyan soká, érezni fogom az élet leheletét, amelyért egész életemben harcoltam. Az életadó, hatalmas és újjászülető leheletet. A legyőzhetetlen leheletét azoknak, akiknek sikerül lebontaniuk az állatok »álommal és néma fájdalommal teli világának« rácsait. A földi életem így nem volt hiábavaló. A lelkem végre békében nyugodhat.
Ajánlom mindazoknak, akik küzdenek az állatok bántalmazása ellen, a gyerekeiknek és a jövő generációjának: mélyen és határtalanul szeretlek benneteket.
A lelkemben egy állat lakozik.”