Lugosi Viktória

Vándorhomár

Arnold. Bori. János. Liza. Egy zöldséges. Egy banktisztviselő. Egy történelemtanár. Egy háziasszony. Látszólag semmi közös nincs bennük.
De a város, ahol élnek, a rendszerváltás, amely megfosztja őket álmaiktól és lehetőségeiktől mégis összeköti őket.

„A Vándorhomár izgalmas portrékat rajzol az elmúlt évtizedek veszteseiről és nyerteseiről. A gazdag és pontos részleteket szerettem benne a legjobban, azt, hogy a késő Kádár-kor, a rendszerváltás és a vadkapitalizmus tárgyai és hangulatai milyen éles, már-már bódító elevenséggel bukkannak elő újra és újra a szövegben.” (Dragomán György)

„Lugosi Viktória remekül tud mesélni, szálakat bogozni és kioldani, könyve tele van jó történetekkel. A történetmondáshoz figurák tartoznak, akik éppen jó arányban ismerősek is, akikhez hasonlókkal már találkoztunk, de csak hasonlókkal, mert mindegyik alakban van valami meglepő és elgondolkodtató, valami csavar, amiből tanulunk valamit arról, hogy miképpen is zajlik az élet. Ehhez pedig életismeret kell, sokféle tudás, nemcsak a lélekről, hanem sok minden egyébről, mesterségekről, szakmákról, üzletről, a város különb-különb részeiről, külföldi utakról, jómódról és szegénységről, divatokról, sznobizmusról, lakásberendezésekről, az elmúlt évtizedek magyar életéről.” (Radnóti Sándor)