Antoine Laurain

A piros notesz

Egy szép párizsi reggelen Laurent Letellier épp a könyvesboltja felé igyekszik, amikor az utcán elhagyott női táskát talál.
Nincs benne semmi, amiből kiderülhetne, kié, ám annál több személyes holmit rejt: fotókat, hajcsatot, egy üveg parfümöt, dobókockákat, mobiltelefon-töltőt, Patrick Modiano egyik regényét és egy feljegyzésekkel teli, piros noteszt. Miközben Laurent a noteszt lapozgatja és az ismeretlen nőtől származó feljegyzéseket olvasgatja, egyre erősebbé válik benne az elhatározás: meg kell találnia a táska tulajdonosát. Kitartó nyomozása szép lassan szerelmi fogócskává alakul, amely nemcsak az ő, de a titokzatos ismeretlen életét is fenekestül felforgatja…

„Egy dolog felkutatni egy nőt, hogy visszaadjuk a retiküljét, de távollétében berendezkedni a lakásában, térdünkön a macskájával, na, az azért egészen más. Laurent másnap este a Williamtől kapott pótkulccsal kinyitotta a bejárati ajtót – tulajdonképpen nem is volt rá szüksége, hiszen nála volt Laure-é. A konyhában megetette a macskát, aztán töltött magának egy pohár Jack Daniel’st. Belekortyolt a füstös ízű whiskybe. A bourbon felmelegítette, végigcsordogált az erein, ellazította az izmait. Visszament a nappaliba, és most úgy nézett végig a helyiségen, mintha valami titkos átutazó volna, aki néhány napra befészkelte magát ide…”