Ernest Cline

Ready Player One

2044-et írunk, és a valóság elég ronda egy hely. Az emberiség nagy részéhez hasonlóan a nagynénje által nevelt, nincstelen gimnazista Wade Watts is azt a kiutat látja zord környezetéből, hogy bejelentkezik az OASIS-ba, a világméretű virtuális utópiába, ahol az avatárján keresztül mindenki szabadon tanulhat, dolgozhat, és szórakozhat. És az emberiség nagy részéhez hasonlóan Wade is arról álmodozik, hogy ő találja meg elsőként a virtuális világ elrejtett kincsét.

„Ez a könyv teljesen kiütött.
Ernie Cline véghezvitte a legfineszesebb bűvészmutatványt: olyan regényt sikerült írnia, ami egyszerre komoly és játékos, szórakoztató és szívszorító. Epikus sci-fi, szellemes popkultúra-bálványozás vagy zsúfolt ötletgyűjtemény – nevezzük bárminek, Cline könyve minden kategóriából kilóg. Végre megérkezett az új generáció Neurománca.” (Will Lavender, az Obedience írója)

„Képzeljük el, hogy a Dungeons & Dragons eltölt egy igen szenvedélyes éjszakát egy nyolcvanas évekbeli játéktermi géppel, és a gyerekük Azerothban nevelkedik fel. Akinek ettől nem lesz azonnal merevedése, az az ember számomra nem létezik.” (John Scalzi, a Vének háborúja szerzője)

…a Ready Player One minden lapjáról süt, hogy a szerzője alapos ismerője a nyolcvanas évek popkultúrájának, hiszen csak úgy bombázza az olvasót a gyakran nyílt, néhol burkolt utalásokkal legkedvesebb alkotásaira. A kötet óriási sikert aratott világszerte, már dolgoznak a megfilmesítésén is. Cline azóta írt még egy regényt (Armada), és már dolgozik a harmadikon.