Felcsuti Péter

Szerintem

Találó a cím: Felcsuti Péter írásainak nagy vonzereje, hogy nem akarja véleményét az egyedül igaz álláspontnak láttatni. Egyszerűen csak elmondja, hogy az előző héten mi bosszantotta fel, mi az az irracionalitás vagy igazságtalanság, amit nem hagyhat szó nélkül. Igazi pesti kávéházi hangulatuk van az írásainak - morfondírozások a minket körülvevő világról. És mivel Felcsuti alapvetően a pénzügyekhez, a gazdasághoz értő szakember, volt bankár, a legtöbb írás a bankműködés (manapság inkább ,,zombi" jellegű nem működés), a pénzügyek (különösen a devizahitelek) és a gazdaság (vagyis inkább a gazdasági válság) körül kóricál. Felcsuti mondja a magáét, mi vitatkozunk vele, és azt vesszük észre, hogy már válaszol is ellenérveinkre - mintha csak egy pergő párbeszédbe csöppennénk. Merthogy szerzőnk az a gondolkodó, aki önmagával is vitázik - az érvek pro és kontra sorjáznak az írásokban. Mindent tolerál - a buta csökönyösséget nehezen. Ha egy gazdaságpolitikus láthatólag nem tanul hibáiból, ha egy törvényhozó nem akarja megérteni, mi zajlik körülötte, ha egy politikus merő tahóságból két lábbal gázol a már elfogadott társadalmi normákba - olyankor Felcsuti felemeli a tollát és ír.

És nem csak bankról, nem csak pénzügyekről, nem csak monetáris politikáról. Hanem igazságról és igazságtalanságról - megosztva mit olvasott ezzel kapcsolatban, meddig jutott a gondolkodásban, és milyen tett követte a gondolatot. Mert a megélt szociális igazságtalanság vezette a szerzőt a Kiút program legaktívabb támogatói, ,,tulajdonosai", szponzorai közé. Emlékszem, amikor először kérdezte, hallottam-e már a Yunus-féle Grameen Bankról, mert ő olyat szeretne itthon csinálni. És én, aki hallottam, olvastam erről a programról, minden kételyemet előadva próbáltam elmesélni neki, miért nem sikerülhet itthon. Meghallgatott, majd több hasonló gondolkodású emberrel belevágott. Ennek a programnak a sikereiről és kudarcairól szól az írások második blokkja.

Felcsuti legendás bankvezető volt. Kollégái mesélték egyszer „ ha Péter azt kérné, hogy ugorjunk le egy tizenöt emeletes ház tetejéről, akkor a csapat egyik fele azonnal ugrana, a másik fele esetleg visszakérdezne, de utána úgyszintén ugrana ” -, és miközben mesélték, megálltak egy pillanatra, egymásra néztek, bólintottak, és hozzátették: „ csak tudod, ilyen marhaságot ő sosem kérne tőlünk ” . Azt a vezetői filozófiát, ami ezt a csodaszép történetet eredményezte, a kötet harmadik részéből ismerhetik meg. Egy vezetőtől, akivel egy bank megélte a csillagokba történő száguldást és a válság előidézte vesszőfutást is.

Király Júlia