Neményi Ninon

Londonban, hej, van számos utca…

Vajon mi újat lehet még elmondani Londonról? Neményi Ninon könyve huszonegy sétára hívja olvasóját az angol fővárosban – de a hagyományos bedekkerektől eltérően nem az ismert nevezetességeket veszi számba, hanem ezek mögé pillant be. Eldugott, turistáktól nem látogatott utcákon méterről méterre, házról házra haladva tárja fel a város titkait, és idéz évszázados emlékeket, visz el szinte senki által nem látogatott múzeumokba... S miközben minden épületnek – sőt azon belül minden épületdísznek, szobornak, szegletkőnek, cégérnek vagy boltnak – megidéződik a maga legendáriuma, kalauzunk a város történetét, alakulását és összefüggéseit is ismerteti, olykor színes portrékat is festve – például Sir Christopher Wrenről, a zseniális építészről, aki újjáépítette a várost az 1666-os nagy tűzvész után.

A szerényen „séták”-nak nevezett fejezetek valójában elmélyült város- és művészettörténeti, építészeti kurzusokat kínálnak: a több mint ötven éve Londonban élő tudósnő hamisítatlan anglomán, aki már-már mániákus precizitással, szorgalommal gyűjtötte össze anyagát, és járta be számtalanszor a vizsgált utcákat. Ám mielőtt megcsömörlenénk a részletektől, nevek, adatok, korok tömkelegétől, és ráunnánk az amúgy ruskini színekkel festő épület- utca- és műtárgyleírásokra –, kalauznőnk pihenőt engedélyez. Házakhoz, kocsmákhoz fűződő anekdotákkal frissít fel, vagy épp témához köthető adomát, viccet mesél el. De testi felüldűlésünkre is gondja van: felhívja figyelmünket egy-egy jobb (persze legalább háromszáz éves) kocsmára, vendéglőre, és az ott fellelhető relikviák számbavételén túl elárulja, drága-e a hely, érdemes-e beülnünk, és hogy hol mit rendeljünk… Ez a naprakészség felbecsülhetetlen előnyt jelent, ha valóban végig akarjuk járni e helyeket: Neményi Ninon közli azokat a telefonszámokat, elérhetőségeket is, melyeken bejelentkezhetünk az ideiglenesen látogatható eldugott kis múzeumokba, udvarokba, kollégiumokba.

Hasznos ismeretei mellett szórakoztató olvasmány is Neményi Ninon kalauza. Lelkesedése átragad az olvasóra is, hiszen az írónő nem leplezi tárgyához fűződő érintettségét, és nemegyszer esszéírói magasságokba jut. Nem egyszerűen kalauzol, hanem beavat a hagyományait oly érzékenyen számon tartó és ápoló, mégis nyitott és megújulni képes brit életszemléletbe.