Pokol mélyén rózsakert
- ISBN:
978-615-527-00-07 - KIADÓ:
A Hónap Könyve - MEGJELENÉS ÉVE:
2012
Ez a könyv részben dokumentumregény, részben fikció. Abból a hírből indult ki, amely 2009. április 16-án röppent
szerte a világba a bolíviai Santa Cruzból, hogy az ottani Las Américas hotelben a kommandósok hosszabb
lövöldözés árán veszélyes terroristákat tettek ártalmatlanná. Később kiderült, hogy a három áldozat közül kettő
magyar, egyikük a bolíviai születésű Eduardo Flores, másikuk a székelyföldi Magyarosi Árpád (Fiúka). Az akciót
ketten élték túl, egy magyar és egy horvát férfiú, név szerint: Tóásó Előd és Mario Tadics. Mindketten a La
Paz-i börtönben sínylődnek. Sorsukat követi végig a könyv, ameddig lehet, igyekszik választ adni a roppant
homályos ügy miértjeire, ha a végső megfejtés nem is lehetséges. Ám ez csak az egyik vonulata a műnek.
A másik a költőként is próbálkozó Rózsa-Flores Eduárd személye és műve révén a dél-amerikai irodalomra is "rájátszik", interferálódik vele, számos helyen reflektálva Borgesre és a többiekre, a mágikus realizmuson át a véres szappanopera műfajáig. Asztaltársaságának a Hunniában anno ez a férfiú – kinek személyében egyaránt tisztelhetjük a volt KISZ-titkárt, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület alapító tagját és a Magyar Iszlám Közösség alelnökét, egyebek mellett 47 szufi vers szerzőjét, továbbá azt az embert, aki a nemzetközi terrorizmus hírhedt figurájával, Carlosszal tartotta összeköttetésben belügyminisztériumunkat, amikor az errefelé, Rózsa Sándor földjén bujkált – gyakran beszélt arról félig-meddig tréfásan, Tito nevű kutyájával a lábánál, hogy ő tulajdonképpen egy nemzeti anarchista, alapítója az egyszemélyes Nemzeti Anarchista Pártnak. Katona, aki teszi dolgát. Ám már akkor tiltakozott az ellen, miként egyik későbbi interjújában, mellesleg a legutolsóban tette, hogy fogait csattogtató, véréhes harcosnak nézzék, aki ugyanakkor mindent megtesz a hírnévért.
A regényben számos valós szereplő is megszólal, így pl. Magyarosi Árpád édesanyja, indirekte Tóásó Előd is, aki ártatlannak vallja magát a terrorizmus ügyében, Evo Morales elnök megbuktatásának és valamiféle jobbos Che Guevara-i forradalom kirobbantásának értelmetlen próbálkozásában.
A másik a költőként is próbálkozó Rózsa-Flores Eduárd személye és műve révén a dél-amerikai irodalomra is "rájátszik", interferálódik vele, számos helyen reflektálva Borgesre és a többiekre, a mágikus realizmuson át a véres szappanopera műfajáig. Asztaltársaságának a Hunniában anno ez a férfiú – kinek személyében egyaránt tisztelhetjük a volt KISZ-titkárt, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület alapító tagját és a Magyar Iszlám Közösség alelnökét, egyebek mellett 47 szufi vers szerzőjét, továbbá azt az embert, aki a nemzetközi terrorizmus hírhedt figurájával, Carlosszal tartotta összeköttetésben belügyminisztériumunkat, amikor az errefelé, Rózsa Sándor földjén bujkált – gyakran beszélt arról félig-meddig tréfásan, Tito nevű kutyájával a lábánál, hogy ő tulajdonképpen egy nemzeti anarchista, alapítója az egyszemélyes Nemzeti Anarchista Pártnak. Katona, aki teszi dolgát. Ám már akkor tiltakozott az ellen, miként egyik későbbi interjújában, mellesleg a legutolsóban tette, hogy fogait csattogtató, véréhes harcosnak nézzék, aki ugyanakkor mindent megtesz a hírnévért.
A regényben számos valós szereplő is megszólal, így pl. Magyarosi Árpád édesanyja, indirekte Tóásó Előd is, aki ártatlannak vallja magát a terrorizmus ügyében, Evo Morales elnök megbuktatásának és valamiféle jobbos Che Guevara-i forradalom kirobbantásának értelmetlen próbálkozásában.