Kandinszkij
Világhíres festők
- ISBN:
ISBN 978-963-09-7367-0 - KIADÓ:
Kossuth Kiadó - OLDALSZÁM:
kb. 90 oldal
Az e-könyv a Kossuth Kiadó által nyomtatásban megjelentetett nagysikerű Világhíres festők című sorozat azonos című kötetének szöveganyagát tartalmazza, az illusztrációk nélkül.
Nem is olyan régen még úgy tűnt, hogy a 20. század Kandinszkijjal kezdődött, és vele is ért véget. Függetlenül attól, hogy milyen gyakran említik a nevét rajongói az új és divatos értelmezésekben, a művész immár a történelem része, és valószínűleg inkább a múlthoz és a jövőhöz, mint a jelenhez tartozik.
Mi több, Kandinszkij művészete nem tükrözi (vagy ha szabad így fogalmazni, művészete nem viseli magán) más orosz mesterek fátumát. Jóval azelőtt távozott Oroszországból, hogy a félhivatalos esztétika hátat fordított a modernista művészetnek. Ő választotta meg, hol akar élni és hogyan fog dolgozni. Nem kellett megküzdenie a sorssal, sem megalkudnia vele. Ahogy Borisz Paszternak mondta, Kandinszkijnak csak „önmagával kellett megküzdenie”. Nem érintette és nem tette tönkre az életét az üldöztetés, amelytől Oroszországban a „balos” művészek szenvedtek. Így viszont nem is díszítette a fejét sem töviskoszorú, sem a mártírok glóriája, mint azokét a híres avantgárd művészekét, akik otthon maradtak. Reputációját nem a mostoha sorsnak – csakis a művészetének köszönhette.
Nem is olyan régen még úgy tűnt, hogy a 20. század Kandinszkijjal kezdődött, és vele is ért véget. Függetlenül attól, hogy milyen gyakran említik a nevét rajongói az új és divatos értelmezésekben, a művész immár a történelem része, és valószínűleg inkább a múlthoz és a jövőhöz, mint a jelenhez tartozik.
Mi több, Kandinszkij művészete nem tükrözi (vagy ha szabad így fogalmazni, művészete nem viseli magán) más orosz mesterek fátumát. Jóval azelőtt távozott Oroszországból, hogy a félhivatalos esztétika hátat fordított a modernista művészetnek. Ő választotta meg, hol akar élni és hogyan fog dolgozni. Nem kellett megküzdenie a sorssal, sem megalkudnia vele. Ahogy Borisz Paszternak mondta, Kandinszkijnak csak „önmagával kellett megküzdenie”. Nem érintette és nem tette tönkre az életét az üldöztetés, amelytől Oroszországban a „balos” művészek szenvedtek. Így viszont nem is díszítette a fejét sem töviskoszorú, sem a mártírok glóriája, mint azokét a híres avantgárd művészekét, akik otthon maradtak. Reputációját nem a mostoha sorsnak – csakis a művészetének köszönhette.