Salvador Dalí
Világhíres festők
- ISBN:
ISBN 978-963-09-7362-5 - KIADÓ:
Kossuth Kiadó - OLDALSZÁM:
kb. 90 oldal
Az e-könyv a Kossuth Kiadó által nyomtatásban megjelentetett nagysikerű Világhíres festők című sorozat azonos című kötetének szöveganyagát tartalmazza, az illusztrációk nélkül.
Salvador Dalí harminchét éves korában megírta az önéletrajzát, és ezt a címet adta neki: Salvador Dalí titkos élete. Felvázolta benne a gyerekkorát, madridi diákéveinek napjait és a híressé válás korai párizsi éveit egészen 1940-ig, amikor az Egyesült Államokba költözött. E beszámoló pontossága több helyen megkérdőjelezhető: gyakran téved az időpontokban, és sok gyerekkori élmény túlságosan pontosan illeszkedik a biográfiához. Az a kép, amelyet Dalí 1942-ben rajzolt magáról, s amelyhez 1989-ben bekövetkezett haláláig hű maradt, egy excentrikus személyiséget mutat be, aki akkor érezte magát legjobban, ha pózolhatott. Ennek ellenére életének sok intim részletéről őszintén számolt be a kamerák előtt. Az ilyen önleleplezés, mint életrajzában elmagyarázza, a viviszekció egyik formája, amikor az ember merő nárcizmusból közszemlére teszi eleven, pucér testét. Ámde minél többet mutatott meg magából nyilvánosan, annál jobban elrejtette magát. A magára öltött álcák egyre nagyobbak és egyre pompázatosabbak lettek: úgy beszélt magáról, mint „Istenhez mérhető géniuszról”. De hogy milyen volt a valóságban a Dalí mögött elrejtett ember, az továbbra is titok.
Salvador Dalí harminchét éves korában megírta az önéletrajzát, és ezt a címet adta neki: Salvador Dalí titkos élete. Felvázolta benne a gyerekkorát, madridi diákéveinek napjait és a híressé válás korai párizsi éveit egészen 1940-ig, amikor az Egyesült Államokba költözött. E beszámoló pontossága több helyen megkérdőjelezhető: gyakran téved az időpontokban, és sok gyerekkori élmény túlságosan pontosan illeszkedik a biográfiához. Az a kép, amelyet Dalí 1942-ben rajzolt magáról, s amelyhez 1989-ben bekövetkezett haláláig hű maradt, egy excentrikus személyiséget mutat be, aki akkor érezte magát legjobban, ha pózolhatott. Ennek ellenére életének sok intim részletéről őszintén számolt be a kamerák előtt. Az ilyen önleleplezés, mint életrajzában elmagyarázza, a viviszekció egyik formája, amikor az ember merő nárcizmusból közszemlére teszi eleven, pucér testét. Ámde minél többet mutatott meg magából nyilvánosan, annál jobban elrejtette magát. A magára öltött álcák egyre nagyobbak és egyre pompázatosabbak lettek: úgy beszélt magáról, mint „Istenhez mérhető géniuszról”. De hogy milyen volt a valóságban a Dalí mögött elrejtett ember, az továbbra is titok.