Karinthy Frigyes

Hasműtét

"- Kérem, itt nem lehet dolgozni...

- Nem?!... Hát akkor csináljon maga valamit - tessék! Nekem elég volt! Én nem bírok ezzel a kölyökkel. Csináljon vele valamit, intézze el, üsse agyon, vagy vigye valahová, én nem bírom, nekem elég volt, én megszököm! én megőrülök vele!

- Igazán nagyon kedves. Nagyon ésszerű. Példás nevelés. Nagy élvezet itthon dolgozni. Őrültek háza.

- Őrültek háza?!... Nem őrültek háza, hanem hülyék intézete! Nagyon természetes, hogy ebben a házban minden a feje tetején áll, hogy minden elvadul, ahol egy ilyen nyámnyám ember nem tud tekintélyt tartani ezzel a... ezzel a gaz kölyökkel!

- Ne méltóztassék üvölteni, először is, azzal tessék kezdeni, hogy ne méltóztassék üvölteni! Nagyon jó nevelés! Hogy legyen nekem tekintélyem, mikor a gyerek előtt nekimegy az apjának, mikor a gyerek azt hallja az anyjától, az apjának, hogy nyámnyám! Azt a keserves mindenit...

- Hát akkor intézze el maga! Én nem tudok mihez kezdeni vele.

- Először is, méltóztassék megőrizni a nyugalmát, azt a keserves...

- Ne ordítson! Megőrültek? Most maga is ordít? Együtt bömbölnek?

- De igenis, ordítok! Azt ordítom, hogy ne tessék lármát csapni, hogy ez nem nevelés, ez gyerekgyilkosság, hogy így nem lehet elintézni a dolgot, a gyereknek semmi se árt jobban, mint ha indulatkitörést lát és veszekedést - az egyetlen dolog, ami a gyerekre hat, a nyugalom, azt a keserves...

- Higgadtság?! kérem! Hát üsse agyon, ha maga higgadt! - én nem bírok vele.

- Először is - miről van szó?

- Kérdezze meg - ezt... ezt a szörnyeteget! a fiát!

- Meg is kérdezem! Egy hároméves gyerekkel lehet már egész nyugodtan és higgadtan beszélni. Kisfiam... most szépen elhallgatsz!!... értetted?... most szépen elhallgatsz!!... értetted?... abbahagyod az üvöltést, kisfiam, szépen, ugye, édes kis fiam, szépen abbahagyod az üvöltést, és idefigyelsz apukádra - ugye? és szépen, okosan és értelmesen elmondod, hogy miért üvöltsz, édes kisfiam... értetted?!... most abbahagyod az üvöltést... édes kisfiam... és szépen... ugye... nyugodtan... ilyen nyugodtan... ugye... ahogy apukád... ugye... beszél veled... abbahagyod... abbahagyod... abbahagyod... hagyod abba?

- Jézusmária, ne rázza ilyen rémesen, hiszen megfullad! elkékül!

- Hát akkor én nem tudom! Mit akar tulajdonképpen?

- A harmadik csokoládészivart!"

(részlet)