A pénz mágusai
Sikeres vállalkozók Magyarországon
- KIADÓ:
Kossuth Kiadó
A kötet legfiatalabb interjúalanyai alig több mint harmincévesek: a Sziget-szervező Gerendai Károly, vagy a hasonló korú galériatulajdonos, Kieselbach Tamás és a brókercég-alapító Jaksity György. Melléjük a negyvenes korosztályból a Vista két utazási guruját, Kurucz Jánost és Pogány Ferencet, illetve a hazai borkereskedelem és -termelés egyik megújítóját, Keresztury Évát, valamint az iskolaalapító Tamás Istvánt választottam. Somody Imrét, a Pharmavit ,,atyját” és a világsikert arató Graphisoft alapítóját, Bojár Gábort sokan ismerik, de hogy miként kezdtek az üzletbe, s hogyan nőttek naggyá, azt itt és most mondják el. Az idősebb korosztályt két emblematikus személyiség, Zwack Péter, az ismert likőrgyáros és Kapolyi László, az egykori ipari miniszter – ma energiakereskedő – képviseli.
A kötetben található sikercsapat persze összeállhatott volna másokból is. Sportnyelven szólva beválogathattuk volna az ország leggazdagabb – és legtöbbet meginterjúvolt – sztármenedzsereit, Széles Gábort és Demján Sándort, és megkísérelhettem volna – mint ahogyan meg is kíséreltem – megszólaltatni a már-már karthauzi némasági fogadalomban élő Várszegi Gábort. Többen – így például Friderikusz Sándor, Geszti Péter vagy Rubik Ernő – különböző okokból nem vállalták a kötetben való szereplés lehetőségét – bár az ő karrierjük gazdasági vonatkozásai talán jobban érdekelték volna az olvasókat, mint a sokszor elismételt gyermekkori kezdőlépések és ijfúkori kalandok.
Tíz beszélgetés, tíz egyéniség, tíz siker, de sokszor tíz és száz tapasztalat és tanulság zsúfolódik össze ebben a kötetben, amely természetesen nem lehet sem menedzserkurzusok kézikönyve, sem tudományos elemzések alapja – s remélhetőleg APEH-vizsgálatokhoz sem lesz startjel. Csupán élvezetes olvasmány. Ezzel a szándékkal íródott…
A kötetben található sikercsapat persze összeállhatott volna másokból is. Sportnyelven szólva beválogathattuk volna az ország leggazdagabb – és legtöbbet meginterjúvolt – sztármenedzsereit, Széles Gábort és Demján Sándort, és megkísérelhettem volna – mint ahogyan meg is kíséreltem – megszólaltatni a már-már karthauzi némasági fogadalomban élő Várszegi Gábort. Többen – így például Friderikusz Sándor, Geszti Péter vagy Rubik Ernő – különböző okokból nem vállalták a kötetben való szereplés lehetőségét – bár az ő karrierjük gazdasági vonatkozásai talán jobban érdekelték volna az olvasókat, mint a sokszor elismételt gyermekkori kezdőlépések és ijfúkori kalandok.
Tíz beszélgetés, tíz egyéniség, tíz siker, de sokszor tíz és száz tapasztalat és tanulság zsúfolódik össze ebben a kötetben, amely természetesen nem lehet sem menedzserkurzusok kézikönyve, sem tudományos elemzések alapja – s remélhetőleg APEH-vizsgálatokhoz sem lesz startjel. Csupán élvezetes olvasmány. Ezzel a szándékkal íródott…