Takács Tibor

A párttitkár halála

1956. december 10-én Gyónon meghalt a Dabasi járási pártbizottság vezetője, Biksza Miklós. Meglincselték? Agyonlőtték? Hibázott? Ártatlan volt? Egy biztos: a párttitkár halott. „És akkor mi van?” – vonhatná meg a vállát az olvasó. Ugyanezt a kérdést teszi fel a történész is: mi van akkor, ha 1956-ban a forradalom áldozatául esik egy kommunista vezető? A párttitkár halála nem hagyományos oknyomozó vagy tényfeltáró munka: jóval többet kérdez, mint amennyit állít. Kérdései nem válaszokat, hanem újabb – és egyre zavarbaejtőbb – kérdéseket szülnek. Ki a történet főhőse? Biksza Miklós, az áldozat? Vagy mindazok, akiket elítéltek élete kioltásáért? Esetleg Gyón, a falu, amelynek hétköznapjait gyökeresen felforgatta a gyilkosság? Van értelme áldozatokról, tettesekről, fő- és mellékszereplőkről, egyáltalán történetről beszélni? Kinek és minek hihetünk? A tanúvallomásoknak, a falubeliek közül kikerülő ügynökök jelentéseinek, a túlbuzgó, névtelen levélíróknak, a Biksza mártíromságát magasztaló életrajzoknak, a rendszerváltás után megszólaló gyóniaknak vagy épp magának a haragos Kádárnak? Takács Tibor az emberi emlékezet és felejtés történeteiként mutatja be a történelmet, illetve annak alapegységét, az eseményt, korabeli dokumentumok tucatjaival világítva rá: nincs egyetlen megnyugtatóan hiteles elbeszélés. Mi menthető át a múltból? Milyen fogódzókat találhatunk az 1956-os forradalomról gondolkodva? Mi az, hogy forradalom? Mi 1956?

TAKÁCS TIBOR Nyíregyházán született 1974-ben. A Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán diplomázott 1997-ben. Ezt követően doktori ösztöndíjas volt, majd a nyíregyházi levéltárban dolgozott. 2002-től a Történeti Hivatal, illetve utódintézménye, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára munkatársa. 2005-ben a Debreceni Egyetemen szerzett doktori címet. Fő kutatási területe az 1945 utáni magyar történelem, különös tekintettel a politikai rendőrség működésére.