Szobotka Tibor

Züzü vendégei

Zsúfolt budai társbérletek, elfojtott vágyak és félelmek, bonyolult emberi kapcsolatok, szövevényes szerelmek tárulnak elénk Szobotka Tibor klasszikussá vált, 1956-ban játszódó regényében.

Pándy professzort és lányát, Kornéliát már csak egy-két szép festmény, a zongora és a könyvek emlékeztetik régi életükre. Tágas lakásukat vadidegenekkel kénytelenek megosztani, akik örökös lármájukkal és kíváncsiskodásukkal folyton betolakodnak az életükbe.
De vajon ők ketten ismerik-e egymást igazán? Mit tudnak a másik érzéseiről és titkolt vágyairól? Kornélia úgy érzi, hogy a kényszerű összezártság szinte megfojtja, ezért Ákos, a költő karjaiba menekül. A „bűnös" viszonyról sokáig esze ágában sincs beszámolni az apjának, aki szintén megkésve vallja be: egy budai cukrászda romantikus félhomályában megkérte a csinos énekesnő, Lilike kezét. Azt már Pándy sem tudja, hogy a szépasszony évek óta azon mesterkedik, hogy végre férjet fogjon magának, mert retteg a magánytól.
A titkokra azonban végzetszerűen fény derül, hiszen Ákos, Kornélia, Pándy és Lilike is tagjai annak a finom, úri társaságnak, amely hetente összegyűlik Züzü, az egykori ünnepelt színésznő szalonjában. A felszínes csacsogás, a hajdani sikerek és jólét féltve őrzött látszata ugyanis csak ideig-óráig leplezheti el az igazságot.
A tétova szerelmek, kiforratlan politikai ambícióik szikráját aztán 1956 ősze lobbantja lángra. A változás szele tornádóként söpör végig Züzü áporodott levegőjű szalonján, és az ott megforduló emberek sorsa drámai fordulatot vesz. Úgy tűnik, a látszatlét véget ér, a szabadság, az egyéni boldogság lehetősége szinte felfoghatatlan ígéretként vonzza-csábítja a szereplőket. Némelyikük igazi hőssé válik, mások azonban elbuknak.
Szobotka Tibor átütő erejű, megrázó regénye arra tanít meg, hogy a valódi, mély emberi kapcsolatoknál nincs értékesebb, a látszatok világában, még ha otthonosan érezzük is magunkat, sohasem lehetünk igazán boldogok.

Szobotka Tibor 1913-ban született Budapesten. Itt szerzett művészettörténész-angol-német szakos diplomát. Gyerekkorától kezdve írt, első novelláját tizenhét évesen publikálta. A második világháborút végigkatonáskodta. Első feleségét és újszülött kisfiát Budapest ostromakor tragikus körülmények között veszítette el. 1945-től a Magyar Rádió, a Tükör és a Magyar Nemzet című lapok munkatársa. 1947-ben találkozott Szabó Magdával. A kezdeti munkakapcsolatból életre szóló szerelem és 1948-ban házasság lett. Az ötvenes években sok írótársához hasonlóan ő is hallgatásra kényszerült. A hétköznapok kilátástalansága és megaláztatásai elől a magánéletbe, az intimitásba húzódott vissza. Ezt az időszakot örökítette meg Szabó Magda a Nyusziék címen kiadott naplóiban. A hallgatás hosszú évei után csak 1959-ben jelenhetett meg Megbízható úriember című regénye, amelyet további regények - Züzü és vendégei, Az összeesküvők - és elbeszéléskötetek követtek. 1974-ben írói munkásságát József Attila-díjjal ismerték el. Egyetemi oktatóként a pesti bölcsészkar világirodalmi tanszékén sikeres pályát futott be. 1982-ben bekövetkezett halála után Szabó Magda nagyon sokat tett azért, hogy férje írói életműve elnyerje méltó helyét a magyar irodalomban.