Juhász Ferenc

A Pegazus istállói

„A nagy költőóriások közül ő az egyik utolsó, szerencsések vagyunk, hogy még a közelében lehetünk, hallhatjuk felolvasni és szerencsések azért is, mert Juhász Ferenc még mindig alkot. Az ötvenes évek elejétől máig, folyamatosan jelennek meg kötetei, nem hallgat el, a magyar irodalom élő lelkiismereteként van ma is közöttünk.”
(Litera, 2008. szeptember.12.)

"A fenti idézet a költő 80. születésnapi ünnepségén hangzott el a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A mostani kötet Juhász Ferenc 24 új verse, melyben a türelem, a hűség és szerelem erejével felvértezve mutatja be saját szemével, sokszorosan összetett és mindent egyszerűen átvilágító nyelvével az utazás, a gyökerek, a származás és a család, a gyermekkor, a barátok, a halál és a hit elemi erejét, meghatározó szerepét életében. Az 1955-ben írt A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából című verséből kiindulva: a szarvas-fiú elvágyódott majd elment, bejárta és megismerte a világot, s bár vissza soha nem tért, nem tagadta meg, ahonnan indult. Vállalta az egykori szegénységben töltött élet szépségét, a falusi lét hagyományait, ünnepeit, siratóit, örök hűségét a halhatatlan mamához. A volt szarvas-fiú most a Pegazus, akinek a kötetben megismerjük valamennyi „istállóját”: a biai Tópart utca 2-től a budapesti Mandula utca 22-ig.
A 83 éves költő számára a szerelem az életet adó erő: „ősz szívemben mindig tavasz, nem temető!” (A fehér vasszék). A kötet tartalmazza a máris nagy visszhangot keltett, óriási szerelmes verset, A forró vérrel telt selyemcsipkeserleg, avagy új Énekek Éneke a XXI. Századból című gyönyörű költeményt is."

Juhász Anna